siettem de elsápasztott a koravén alkonyat fanyar ízeivel húzta rám a redőnyt mit sem törődve velünk heves volt és lehetetlen félelmetes sötétség dobogott a mező...
zsebre vágtam a régi vágyakat. az emlékek darabkáiból tüzet rakva most csupasz testtel térdelek, arccal a világ felé. csak nézzetek! az érzés elvágta a nyelv...
ma levendulaillatú a reggel. meredten bámulom a tükörképemet, arcom barázdái elmélyültek. összegyűrte a kilátástalanság. őrlődöm, mint az aranyra festett b&u...
hervadok akár a március végi nárciszok hintaszékembe süllyedek véres könnyek között elsírom az életem elsírom hogy szerettelek elsírom hogy együtt látt...
otthon érzem magam önmagamban. néha kitekintenék belőlem de a világ hirtelen mozdulattal csukja fejemre a pincefedelet. lassan elolvad a számban a vasárnapi krisztusteste, sóvárgok újabb ...
kattog a cáger a szívemben tengeribeteggé tesznek a percek maszatos ablakomon megjelenik az arcod aztán semmi fehér árnyékok a vörös éjszakában *** mintha a szemedbe néznék ...